Az állványos hűtőrendszer több kompresszor központosításával csökkenti a berendezés lábnyomát
Az állványos hűtőrendszer olyan hűtési konfiguráció, amelyben több kompresszor van felszerelve egyetlen acélvázra, és egy közös szívó- és nyomócsőhöz csatlakozik, lehetővé téve, hogy egy gépészeti helyiség egyszerre több különálló hűtőteret szolgáljon ki. Ahelyett, hogy önállót telepítene kondenzációs egység A létesítmény minden beépített hűtőhöz, fagyasztóládához vagy feldolgozó helyiséghez egy állványt szerel fel, amely elosztja a hűtőkapacitást leágazó vezetékek hálózatán keresztül. Ezt a domináns kialakítást használják a szupermarketekben, kisboltokban, hűtőházakban, valamint élelmiszer- és italfeldolgozó üzemekben, mert csökkenti a külön vezetékezést, csővezetéket és szolgáltatási hozzáférést igénylő kompresszorok számát, miközben az egyes hűtött zónák a saját hőmérsékletén működnek az egyedi expanziós szelepeken és elpárologtatókon keresztül.
A gyakorlati előny három helyen mutatkozik meg: alacsonyabb beépítési költség tonnánként, mivel a megosztott alkatrészek (olajkezelés, vevők, vezérlések) nem duplikálódnak; könnyebb terheléskiegyenlítés, mivel a kompresszorok felfelé vagy lefelé kapcsolhatók, ahogy az igény napközben eltolódik; és egyszerűbb a szolgáltatáshoz való hozzáférés, mivel a technikusok egy állványon dolgoznak, ahelyett, hogy egy tucat tetőtéri egységet üldöznének egy épületben.
Alapelemek, amelyek egy állványrendszert alkotnak
Egy tipikus párhuzamos állvány meghatározott alkatrészekből épül fel, amelyek mindegyike egy adott feladatot végez a hűtési ciklusban:
- Kompresszorok — általában kettő-nyolc dugattyús, tekercses vagy csavarkompresszor, amelyek párhuzamosan vannak elhelyezve egy közös szívófejen.
- Kondenzátor — visszautasítja a hűtött terekből elnyelt hőt; lehet léghűtéses, vízhűtéses vagy párologtatós az éghajlattól és a víz rendelkezésre állásától függően.
- Vevő – folyékony hűtőközeget tárol, és puffereli a rendszertöltet ingadozásait a terhelés változása esetén.
- Olajleválasztó és olajkezelő rendszer – visszajuttatja a kenőanyagot a közös forgattyúházon vagy olajtartállyal rendelkező kompresszorokba.
- Szívó- és nyomócsonkok – acél gyűjtők, amelyek minden kompresszort ugyanarra az alsó és felső oldali nyomásra kapcsolnak.
- Vezérlő – egy mikroprocesszor vagy PLC, amely be- és kikapcsolja a kompresszorokat, kezeli a fejnyomást és naplózza a riasztásokat.
Ha a kondenzátort és legalább egy kompresszort egyetlen zárt vagy félig hermetikus egységként csomagolják, nem pedig egy állványon szétterítve, az eredmény az, amit az iparág kondenzációs egység — önálló blokk, amely vagy önállóan állhat egyetlen terheléshez, vagy párosítható más kondenzációs egységekkel, amelyek egy közös csőhálózatot táplálnak.
Hogyan a Kondenzációs egység Eltér a teljes állványtól
A kifejezéseket gyakran lazán használják, így segít, ha nem a márkanév, hanem a hatókör szerint különítjük el őket.
| Funkció | Kondenzációs egység | Rack rendszer |
|---|---|---|
| Kompresszorok száma | Általában egy | Kettő vagy több, párhuzamosan vezetve |
| Tipikus alkalmazás | Egyágyas szoba, koffer vagy kis hűtőház | Több szoba vagy ház egy helyen |
| Redundancia | Korlátozott; egy hiba leállítja a hűtést | Beépített; a fennmaradó kompresszorok tovább működnek |
| Kapacitás staging | Fix vagy egyfokozatú | Lépcsős, valós idejű terheléshez igazítva |
| Telepített lábnyom tonnánként | Magasabb, ha sok egységre skálázzuk | Alacsonyabb a megosztott infrastruktúra miatt |
Sok közepes méretű üzem mindkét megközelítést használja együtt: a kisebb, elszigetelt töltetek, például az egyetlen termékhűtő egy dedikált kondenzációs egységet tarthatnak fenn, míg a fő értékesítési padlódobozok és a beépített fagyasztók egy közös állványon futnak, hogy redundanciát és energiagazdálkodást érjenek el.







